Tavaszi kirándulás a Demjéni Kaptárkövekhez

A fürdő fölött magasodó dombtetőn emelkednek a titokzatos Demjéni kaptárkövek!

 

Tökéletes kirándulóhely az Egerszalókon pihenők részére, ez a gyalogos távra található természeti látványosság!

A Demjéni kaptárkövek fülkéinek rendeltetéséről, készítőiről számos feltételezés született, de eredetükről írásos forrás még nem került elő. A Remete-lak külső sziklafalain található kaptárköveknél lényegesen jelentősebb a Demjén központja fölé magasodó Bányaél a 23 fülkéjével. 

Felettük mesterségesen alakítottak ki tető felületeket, illetve több helyen faragtak bele lyukakat és üstszerű mélyedéseket – ezek rendeltetése a mai napig nem tisztázott. Ettől nem messze, északra található a Hegyeskő-bérc, nyugati vonulatán a Hegyes-kő-tető öt egymástól elkülöníthető kaptárköve. A területre érve úgy érezhetjük, évezredeket utazunk vissza az időben, ami nem véletlen, hiszen a felszíni gyűjtés alkalmával a felső paleolitikumból származó eszközök kerültek elő.

A Bükkalja területén a siroki Vár-hegytől a kácsi Kecske-kőig több csoportban láthatók olyan sziklavonulatok vagy kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba a régmúlt korok emberei fülkéket faragtak: az átlagosan 60 cm magas, 30 cm széles és 25-30 cm mély fülkék peremén - az épségben lévőknél még jól láthatóan - bemélyedő keret fut körbe, széleiken néhol lyukak is kivehetők.

A kaptárfülkék rendeltetésével kapcsolatban számos feltevés, elmélet született. E téma első alapos kutatója az egri történész-régész pap, Bartalos Gyula szerint a kaptárkövek sírem-lékek voltak, s a fülkékbe az elhunytak hamvait rejtő urnákat helyezték. A kőfülkék kifaragását eleinte a hun-magyarokhoz, később a keltákhoz illetve a szkítákhoz kötötte. Klein Gáspár borsod megyei főlevéltáros a vakablakoknak bálványtartó, áldozat-bemutató rendeltetést valószínűsített, s azokat honfoglalás-kori emlékeknek tartotta. Már Bartalos megemlítette - hangot adva kételyeinek - a ma leginkább ismert és elfogadott véleményt, miszerint a fülkékben hajdan méhészkedtek. A sziklaméhészeti rendeltetés legmeghatározóbb képviselője Saád Andor miskolci orvos volt, aki Korek József régésszel az 1960-as évek elején néhány ásatást is végzett kaptárkövek előterében, Cserépváralján és Szomolyán. A régészeti feltárások során előkerült, 11-14. századból származó leletek azonban egyik feltevés igazolására sem szolgáltattak bizonyítékot.

Ennek ellenére mégis az a nézet vált elfogadottá és a közvélemény számára ismertté, hogy a kaptárkövek fülkéi a középkori erdei sziklaméhészet emlékei s a méhészetnek ezt a formáját vagy a honfoglaláskor magyarsághoz csatlakozott kabarok vagy egy Balkán-félszigetről idemenekült kicsiny népcsoport (agriánok) honosították meg. A kaptárkövek fülkéinek méhészkedésre történő felhasználásával kapcsolatban felmerül azonban néhány kétség! 

Elgondolkodtató a fülkék égtájak szerinti változatos elhelyezkedése éppúgy, mint a talajszinthez közeli vagy éppen megközelíthetetlen helyre, sötét, hűvös sziklahasadékokba, vízmosások falába faragott fülkék jelenléte. De a keskeny és sekély, sőt előrebukó fülkék esetében is kizárható a méhtartás. A 11. századtól írásos adatok tanúskodnak a méhészet meglétéről, oklevelekben olvashatunk erdei méhészekről, méhvadászokról, de a sziklaméhészetről hallgatnak a források. 

A szájhagyományok pedig megoszlanak a kultikus és a gazdasági rendeltetés közt... A kaptárkövek rejtélye tehát még nem oldódott meg, csak annyi bizonyos, hogy a fülkék kifaragásának és használatának az ideje az őskor és a középkor közé, a népvándorlás korába illeszthető be.

Please follow and like us:

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás